Új hullám a bélyeggyűjtésben!

Ezt a bélyeggyűjtő honlapot azoknak hoztam létre, akik érdeklődnek a bélyegek és bélyeggyűjtés iránt, illetve szívesen olvasnak érdekes, szórakoztató dolgokat a nagyvilágról. A bélyeggyűjtés több, mint egy egyszerű hobby: a bélyeggyűjtés révén megismerhető a világ, rengeteg barátra és élményre lehet szert tenni. Egy bélyeggyűjtemény darabjai mind elmesélnek valamit és emlékeket is hordozhatnak a bélyeggyűjtemény tulajdonosa számára.

A bélyeggyűjtéssel kapcsolatos írások mellett örömmel várunk kérdéseket, hozzászólásokat, véleményeket is a bélyegekről, bélyeggyűjtésről és az oldalon megjelent témákról. Regisztrált olvasóink saját cikkeket is publikálhatnak, melyben bemutathatják bélyegeiket, bélyeggyűjteményüketmegoszthatják bélyeggyűjtéssel kapcsolatos élményeiket, véleményüket és ingyenes bélyeg csere-bere hirdetéseket is adhatnak fel.

Ez a bélyeggyűjtés új hulláma!

Kellemes böngészést és jó szórakozást kívánok minden bélyeggyűjtő társnak és minden tisztelt látogatónknak!

Találkozzunk a Facebook csoportunkban is!

Gergely Zoltán

Szeretném felhívni a figyelmet, hogy honlapom független a Bélyegvilág című, nagy múltú és elismert folyóirattól, melyről a www.mabeosz.hu honlapon tájékozódhatnak.

 

Íme, a legfrissebb bejegyzések:

A tehetség megtalálja az útját

Scott Joplin emlékére jelent meg az amerikai bélyeg. Az elsőnapi bélyegzés helye Sedalia, ahol Scott Joplin zenét tanult és zenélni kezdett

A lebélyegzés helye Sedalia, ahol Scott Joplin zenét tanult és zenélni kezdett

Scott Joplin egy volt rabszolga fia, egyike volt az első olyan afroamerikai zenészeknek, aki európai stílusú klasszikus zeneszerzőnek számított, mert romantikus stílusban írt.

A fiú rendkívüli zenei tehetsége hamar megmutatkozott, és édesanyja takarítással kereste meg az első zongoraleckékre, majd később az első saját zongorára valót. Később, már Sedaliába költözése után Scott Joplin a George Smith Főiskolán tanult zeneszerzést.

Joplin már tizenévesen, az 1880-as évek végétől maga kereste kenyerét, kávézókban, mulatókban zongorázott, és feltehetőleg különböző együttesek tagjaként bejárta a Középnyugatot. Első szerzeményeit is ekkor szerezte.

1899-ben jelent meg leghíresebb darabja, a Maple Leaf Rag (Juharfalevél Rag). Ezért a ragtime-ért a kiadó, John Stark and Son eladott példányonként egy cent jutalékot fizetett Joplinnak élete végéig. A Maple Leaf Rag a legnevesebb ragtime-előadók közé emelte Joplint, és meghozta az elismerést a ragtime-nak, mint zenei stílusnak is. Az ezt követő években bontakozott ki Joplin legtermékenyebb korszaka, közel hatvan darabot komponált.



1911-ben New Yorkba költözött, ahol új műfajjal, a ragtime-operával is kísérletezett. Az első mű, a Guest of Honor című elveszett, a másodikat, a Treemonisha címűt életében mindössze egyszer játszották 1915-ben, igen kevés sikerrel. Ez lett volna az első nagyopera, amit afro-amerikai szerző komponált. A kudarc anyagilag is nagy veszteséget jelentett Joplinnak, hiszen saját költségén állította színre az operát.

Scott Joplin bélyeg egy elsőnapi emléklapon

A zene rögzítési technikája ebben az időben még gyermekcipőben járt, Joplinnak mindössze hat viaszhengerre rögzített felvétele maradt fönn 1916-ból. Érdekességük a sok díszítés, amivel a játékát változatossá tette. Technikailag a felvételek viszont igen egyenetlenek, ez lehet a kezdetleges körülmények következménye, de lehet Joplin egészségi állapotának eredménye is. Előrehaladott szifiliszben szenvedett, téboly, paranoia, bénulásos tünetek sújtották.

Joplin nagysága elismeréseként csillaga bekerült a st. louisi Hírességek Sétányába. Az amerikai zenetörténetben játszott szerepéért 1976-ban poszthumusz Pulitzer-díjban részesítették.

forrás: fidelio.hu

tovább

Orosz bélyegek Iljusin tiszteletére

Oroszország hat bélyeggel tisztelgett a nagyszerű repülőgéptervező, Szergej Vlagyimirovics Iljusin születésének 125. évfordulója tiszteletére. A bélyegek értelemszerűen a konstruktőr legsikeresebb modelljeit ábrázolják a levegőben, illetve a Mestert.

Az idősebbek még utazhattak valamelyik IL-18-as gépen vagy IL 62-es, a többi gép már csak fogalom valamennyiünk számára.

A sorozat legszebb bélyegei kétségkívül az IL-28 és IL-62-es repülőket ábrázolóak.

IL 2

IL 14

IL 18

IL 28 bombázó

IL 62

Egy kisívben az összes bélyeg és repülőgép





tovább

Svéd - amerikai közös bélyegkiadás - postaforgalmi érdekesség

Érdekes FDC került a kezembe egy svéd-amerikai közös bélyegkiadás apropóján. Nagyon szép és érdekes, azonban számomra kissé nehezen értelmezhető.

Az amerikai és a svéd bélyeg egymás mellett

Történt egykor, 1783-ban. hogy a nemrég megalakult Egysült Államok és Svédország kereskedelmi és szolgáltatási egyezményt kötöttek. Ennek bicentenáriumára jelentetett meg a svéd és az amerikai posta egy-egy bélyeget, azonos bélyegképpel.

Az elsőnapi borítékon mindkét bélyeg szerepel, a svéd bélyeg svéd bélyegzővel, az amerikai amerikai bélyegzővel érvénytelenítve. Postaforgalmi szempontból vajon hogyan lehetséges ez?

Az elsőnapi boríték a két bélyeggel és kétféle bélyehzővel





tovább

Miért nem értékesek a magyar bélyegek?

A bélyegek értékét a legtöbben pénzben mérik. Ezen sokat lehet vitatkozni, de ez a bejegyzés nem erről a kérdésről szól. Amennyiben a magyar bélyegek pénzben kifejezett értékét nézzük, akkor kijelenthető, hogy a magyar bélyegek értéke általánosságban alacsony.

Ez bizony sokszor csalódást jelent a bélyeggyűjtemények örököseinek, akik a nagypapa vagy apuka nem kevés pénzért, hosszú éveken át gyűjtött bélyeggyűjteményét megöröklik, és szeretnének túladni rajta. A legtöbb esetben a nagyágyúk és igazi klasszikusok nélküli gyűjtemények értékbecslése csalódást okoz: a jó esetben néhány ezer vagy tízezer forintos piaci értéket képviselő bélyeggyűjtemények iránt piaci kereslet igen csekély.

Egy nagyon szép, ám csekély értékű blokk 1978-ból, amikor még több tízezren gyűjtöttek Magyarországon bélyegeket

Mi az oka a magyar bélyegek alacsony értékének? A jelenség a következő okokkal magyarázható:

  • Magas példányszám: a magyar bélyegek kiadási példányszáma a lakosság és legfőképp a bélyeggyűjtők számához képest általában nagyon magas

  • A magyar bélyegek iránti alacsony kereslet nemzetközi szinten: Magyarország egy kis ország, mely a tengerentúlon viszonylag ismeretlen. Ezért, illetve nemzetközileg ismert bélyegek híján nem kerültünk be a bélyeg nagyhatalmak közé, akinek bélyegeit divatos gyűjteni, illetve köztudottan jó befektetésnek számít.

  • A magyar bélyeggyűjtők csökkenő száma: az egyre kevesebb bélyeggyűjtő egyre alacsonyabb keresletet eredményez, ami lefelé hajtja az árakat. Ez alól a klasszikus, ritka és különleges bélyegek jelenhetnek kivételt, ahol már inkább a befektetés kategóriáról beszélhetünk.

A fentiek addig nem jelentenek különösebb problémát, amíg egy bélyeggyűjtő nem azért építi, fejleszti bélyeggyűjteményét, hogy ő vagy az örökösei egy szép napon jó pénzért eladhassák azt, hanem csupán a gyűjtés és tanulás szépségéért.

Ezért azt tanácsolom minden bélyeggyűjtőnek illetve örökösnek, hogy a bélyeggyűjteményre ne csak anyagi értékként teknitsenek, hanem mint egy szórakoztató és tanulságos hobby eredményére.





tovább

Adolf Eichmann elfogása bélyeggyűjtők segítségével

Nem is gondolnánk, hogy a borzalmas háborús bűnöket elkövető Adolf Eichmann elfogásában a bélyeggyűjtők is szerepet játszottak, méghozzá nem is kis mértékben.

A történet egyenesen Wiesenthal emlékirataiból származik, melynek címe "Ich Jagte Eichmann", azaz "Eichmannra vadásztam".

Tudvalevő, hogy Simon Wiesenthal, aki maga is megjárta a Mauthauseni koncentrációs tábort, a rejtőzködő náci háborús bűnösök felkutatására tette fel az életét. Wiesenthal sok feszültséggel terhelt életét bélyeggyűjtéssel igyekezett kellemesebbé tenni. Az egész világra kiterjedő kapcsolatrendszerében számos bélyeggyűjtő és cseretárs is volt. Ennek kapcsán, illetve egy bélyeggyűjtő klubban 1953-ban ismerkedett meg Wiesenthal az osztrák Mast báróval, aki bélyeggyűjteményének egy részét kínálta eladásra.

Wiesenthal felkereste a bárót Innsbruckban, akivel hamar barátokká váltak. Beszélgetéseik során felidézték a háborús emlékeket és átélt borzalmakat illetve Wiesenthal hajtóvadászatát a háborús bűnösök után. Szó szót követett, melynek apropóján a báró megmutatta egy Buenos Aires-ben élő szintén bélyeggyűjtő barátjának a levelét, melyben arról számolt be, hogy látta ott Eichmannt egy ottani zsidóellenes megmozdulás vezetőjeként a szomszédságában.

Wiesenthal emlékiratai szerint így zajlott a beszélgetés:

"Ő maga az Abwehrnél dolgozott, Canaris tengernagy beosztottjaként, és katolikus-monarchista meggyőződése miatt mindig szkeptikusan szemlélte a nácikat. Amikor megtudta, mivel foglalkozom mostanában, felállt, és így szólt: – Azt hiszem, mutathatok valamit, ami bizonyára érdekli. – Azzal egy halom könyv és iromány közül előhúzott egy kék légiposta-borítékot: – Ezt egy katona bajtársam írta, aki Buenos Airesben él, és jelenleg Perón elnök mellett dolgozik mint tanácsadó. Rendszeresen levelezünk, és egyszer megkérdeztem tőle, nem találkozott-e közös ismerősökkel. Nézze csak, mit válaszolt. – Odanyújtotta a levelet, és ujjával az utolsó bekezdésre mutatott – nekem pedig a lélegzetem is elállt a szavak olvastán: – „Láttam azt a nyomorult disznó Eichmannt, aki a zsidóknak dirigált: Buenos Aires közelében él, és a vízműveknél dolgozik.”

Mondanunk sem kell, hogy mennyire értékes információ volt ez Wiesenthal számára. A nyomozás és Eichmann várva várt, regénybe illő elfogása a Moszad közreműködésével már jól ismert történelem.

Különleges bélyeggyűjtő sztori a XX. század egyik legizgalmasabb történetéhez.

Simon Wiesenthal egy izraeli-osztrák közös kiadású bélyegen





tovább

Love is Love

Ausztrália két nagyon kedves bélyeggel üdvözli az azonos neműek házasságát. "Love is Love", azaz a szerelem az szerelem, függetlenül attól, hogy az különböző vagy azonos nemű emberek között szövődött.

A bélyegpár FDC-n, emléklapon és kisívben is elérhető, mint ahogy azt a bélyeggyűjtők már megszokhatták.

Gratulálunk az Ausztrál Postának, hogy ezúton is kiállt az emberi jogok és a sokszínűség mellett!

Love is Love

Love is Love

Love is Love





tovább

Képrablás a Szépművészeti Múzeumban

A világon talán egyedülálló témájú bélyegekkel büszkélkedhet Magyarország. 1983-ban egy rendkívül komoly képrablás történt a Budapesten, a Szépművészeti Múzeumban. Hét rendkívül értékes festményt - Raffaello, Tintoretto és Tiepolo műveit - loptak el ismeretlen tettesek. A műkincsek decemberben illetve januárban kerültek elő, két részletben, Törökbálinton illetve Görögörszágban.

A festmények megtalálásának örömére a Magyar Posta egy blokkot adott ki, melyen a szóban forgó festmények láthatóak a "Szépművészeti Múzeum ellopott festményei" szöveggel. A világon valószínűleg ez az egyetlen bélyeg, ami egy műkincs rablásnak állít emléket.

A blokk egy limitált, különleges változatban is megjelent a megszokott "A MAGYAR POSTA AJÁNDÉKA" felirattal, melyet a állítólag a festmények visszaszerzésében közreműködők kaptak ajándékba. Ennek részletei nem ismertek.

A műkincsrablás emlékére kiadott blokk

A hirado.hu segítségével idézzük fel a történteket:

1983. november 1-jén elromlott a Szépművészeti Múzeum biztonsági rendszere, és ma már biztosan tudjuk, hogy azt nem sikerült megjavítani legalább négy napon keresztül. November 5-én ugyanis egy magyar és olasz tagokból álló csoport összesen hét festményt lopott el a múzeumból, miközben egyébként – mivel a múzeum akkoriban épp felújítás alatt állt – a komolyabb biztonsági berendezéseket egy ládában pihentették.

A tolvajoknak nem volt nehéz dolguk, hiszen az épületet november 5-én mindössze három biztonsági őr felügyelte. Ők este nyolc órakor bejárták a múzeumot, majd ezután éjfélkor mentek még egy kört.

Ekkor derült ki, hogy a régi képtárból kettő, két másik teremből pedig öt festmény hiányzik, a kár az akkori számítások alapján nagyjából másfél milliárd forint volt. A múzeumból ellopták Raffaello Esterházy Madonnáját és a szintén általa festett Pietro Bembo kardinális ifjúkori képmását, Tiepolo Mária hat szenttel című képét és a Pihenő szent család Egyiptomba menekülés közben című alkotásait, Tintoretto Női mellképét és Férfi mellképét, illetve egy ismeretlen festő munkáját is, amely a Giorgione ifjúkori képmása címet kapta.

Habár a helyszínelést csak reggel hatkor kezdték meg, a nyomozást nagy erőkkel folytatták, a tetteseket rövid időn belül elkapták, hiszen vétettek néhány hibát. Például a helyszínen hagytak egy Parana USA PV 68 SQ feliratú csavarhúzót, egy olasz feliratú műanyag zsákot és némi piros-fehér-zöld fonállal átszőtt kötelet is, emellett néhány elmosódott ujjlenyomatot is sikerült rögzíteni. Öt nappal később a rendőrök Százhalombattánál a Dunában megtalálták a képek kereteit tartalmazó zsákot, a következő fordulat pedig december elején történt, amikor a rendőrök megtalálták az eltűntként nyilvántartott tizenhét éves, olaszul tanuló és beszélő J. Katalint. A fiatal lány bevallotta, hogy ő is részt vett az ügyben, mert ő tolmácsolt az olasz megbízók és a magyar tolvajok között.

December 6-án letartóztatták Kovács Gusztávot és Raffai Józsefet, ők szintén vallomást tettek, ennek nyomán  pedig rövidesen előkerült Raffaello képe, az Ifjú képmása, Érd határában. A képet biztosítékként ásták el, arra az esetre, ha az olasz megrendelő nem fizetné ki a lopásért kialkudott húszezer dollárt. Ezután az olasz bűnözőket is sikeresen megtalálták, januárban pedig a többi kép is előkerült a görögországi Panagia Tripiti kolostor kertjéből.

A tolvajok a vádlottak padján

Végül a szálak egy milliárdos, étolaj gyártással foglalkozó testvérpárhoz vezettek, azonban Efthimiosz Moszkoklaidesz és testvére mindent tagadtak. Azt mondták, Raffaellóról még soha életükben nem hallottak, így bizonyítékok nélkül nem lehetett őket felelősségre vonni. A bűnügyben részt vevő négy olaszt hazájukban ítélték el, Kovács Gusztáv tizenkét év fegyházat, Raffai József hét év börtönt, J. Katalin pedig hat hónap felfüggesztettet kapott.

A súlyosan sérült képeket a Malév különgépével szállították Magyarországra. A képek restaurálás után visszakerültek a Szépművészeti Múzeumba, ahol azóta nem volt hasonló eset, valószínűleg a hét kép ellopása után már jóval komolyabban vették a biztonsági intézkedéseket.

A megkerült képek bemutatása örömteli esemény volt az egész ország számára





tovább

Újabb tervezési hibás bélyegek

A kapkodás, figyelmetlenség vagy tudatlanság a bélyegek tervezése során is megbosszulja magát, ami hibás tervezésű bélyegeket eredményez. Ezek a bélyegek nem mindig ritkák, kivéve, ha a kibocsátást követően észreveszik a hibát, az valamilyen szempontból kínos, és emiatt felfüggesztik a bélyeg árusítását. Ilyen esetekben előfordulhat, hogy csak kis mennyiség jut el a lakossághoz illetve bélyeggyűjtők közösséghez, és a bélyeg értéke felmegy.

Lássunk pár klasszikus tervezési hibát!

Kezdjük mindjárt egy szarvashibával! Alan Shepard, az Apollo 14 asztronautája halálának emlékére adták ki ezt az emléklapot, azonban tévedésből Jurij Gagarin fényképe került a rá. Ez durva hiba, melyet rövid időn belül kijavítottak, megfelelő kép alkalmazásával.

Alan Shepard emléklap, melyről Gagarin mosolyog ránk

Az korrigált emléklap Shepard fényképével

A következő olasz bélyegről hiányzik Ausztria.

Hol van Ausztria?

Valahol itt kellene lennia

Ennek a tornásznak a kisujjával nem stimmel valami.

Már eleve különös pozícióban van ez a tornász...

...de a kisujja teljesen kifordult tartásban van

forrás: www.edbmb.net





tovább

Rocketman - Elton John bélyegek

A Royal Mail bélyegekkel tiszteleg Sir Elton John páratlan zenei pályafutása előtt. A bélyegek kiadása egybecseng Elton John életrajzi filmjének - címe Rocketman - megjelenésével.

A bélyegeken Elton legsikeresebb lemezborítói láthatók, a blokk bélyegein pedig a szupersztár legsikeresebb koncertjeit eleveníti fel.

Elton John bélyegek

Elton John bélyegek és blokk

Elton John FDC

Elton John blokk FDC





tovább

Italia turrita

Ha olasz bélyegek kerülnek szóba, a legtöbb bélyeggyűjtő szeme előtt egy női fejet ábrázoló bélyeg jelenik meg. Aki a hatvanas-hetvenes években képeslapot kapott Olaszországból, jó eséllyel egy ilyen bélyeg volt rajta, ami önmagában is egy szuvenír.

Ez a százlírás bélyeg 1958 és 1988 között volt forgalomban

Nézzük meg egy kicsit közelebbről ezt a szép és érdekes bélyeget és a rajta szereplő alakot. A bélyegen egy ún. szirakuzai érme látható, mely olaszországot megszemélyesítő nőalakot ábrázol. Neve olaszul Italia turrita. Nemcsak érmék, bélyegek, de szobrok és más képzőművészeti alkotások gyakori alakja.

A szirakuzai érmét ábrázoló bélyegek 1953 és 1988 között jelentek meg, sok-sok milliós példányszámban - most nem vállalkoztam rá, hogy összeadjam. Érdekesség megfigyelni az infláció alakulását a bélyegeken keresztül. Az 1953-ban megjelent bélyeg 5 líra névértékű, míg az 1977-ben megjelent, 1988-ig forgalomban lévő utolsó kiadás 350 líra névértékű volt.





tovább