Loading...
Itt vagy most:  Home  >  Bélyegvilág  >  Current Article

A tehetség megtalálja az útját

Szerző   /  2019-12-14  /  No Comments

    Print       Email

Scott Joplin emlékére jelent meg az amerikai bélyeg. Az elsőnapi bélyegzés helye Sedalia, ahol Scott Joplin zenét tanult és zenélni kezdett

A lebélyegzés helye Sedalia, ahol Scott Joplin zenét tanult és zenélni kezdett

Scott Joplin egy volt rabszolga fia, egyike volt az első olyan afroamerikai zenészeknek, aki európai stílusú klasszikus zeneszerzőnek számított, mert romantikus stílusban írt.

A fiú rendkívüli zenei tehetsége hamar megmutatkozott, és édesanyja takarítással kereste meg az első zongoraleckékre, majd később az első saját zongorára valót. Később, már Sedaliába költözése után Scott Joplin a George Smith Főiskolán tanult zeneszerzést.

Joplin már tizenévesen, az 1880-as évek végétől maga kereste kenyerét, kávézókban, mulatókban zongorázott, és feltehetőleg különböző együttesek tagjaként bejárta a Középnyugatot. Első szerzeményeit is ekkor szerezte.

1899-ben jelent meg leghíresebb darabja, a Maple Leaf Rag (Juharfalevél Rag). Ezért a ragtime-ért a kiadó, John Stark and Son eladott példányonként egy cent jutalékot fizetett Joplinnak élete végéig. A Maple Leaf Rag a legnevesebb ragtime-előadók közé emelte Joplint, és meghozta az elismerést a ragtime-nak, mint zenei stílusnak is. Az ezt követő években bontakozott ki Joplin legtermékenyebb korszaka, közel hatvan darabot komponált.

1911-ben New Yorkba költözött, ahol új műfajjal, a ragtime-operával is kísérletezett. Az első mű, a Guest of Honor című elveszett, a másodikat, a Treemonisha címűt életében mindössze egyszer játszották 1915-ben, igen kevés sikerrel. Ez lett volna az első nagyopera, amit afro-amerikai szerző komponált. A kudarc anyagilag is nagy veszteséget jelentett Joplinnak, hiszen saját költségén állította színre az operát.

Scott Joplin bélyeg egy elsőnapi emléklapon

A zene rögzítési technikája ebben az időben még gyermekcipőben járt, Joplinnak mindössze hat viaszhengerre rögzített felvétele maradt fönn 1916-ból. Érdekességük a sok díszítés, amivel a játékát változatossá tette. Technikailag a felvételek viszont igen egyenetlenek, ez lehet a kezdetleges körülmények következménye, de lehet Joplin egészségi állapotának eredménye is. Előrehaladott szifiliszben szenvedett, téboly, paranoia, bénulásos tünetek sújtották.

Joplin nagysága elismeréseként csillaga bekerült a st. louisi Hírességek Sétányába. Az amerikai zenetörténetben játszott szerepéért 1976-ban poszthumusz Pulitzer-díjban részesítették.

forrás: fidelio.hu

    Print       Email

Esetleg ezek is tetszenek...

Merre száll az Il-12-es?

Elolvasom a cikket →