Loading...
Itt vagy most:  Home  >  Bélyegvilág  >  Current Article

Hírlapbélyeg – de tudjuk-e, hogyan is működött? Avagy LEAN működés száz évvel ezelőtt.

Szerző   /  2019-02-03  /  No Comments

    Print       Email

Szinte minden klasszikus bélyeggyűjtemény feltűnés nélküli darabja egy-két hírlapbélyeg, vagy ahogy még nevezik, újságbélyeg. Ezeket a bélyegeket, mint nevük alapján nem nehéz kikövetkeztetni, az előfizetett újságok kézbesítési díjának kiegyenlítésére használták. A hírlapbélyegek már a hagyományos, levélbérmentesítésre szolgáló bélyegekkel egyidőben, 1871-től megelentek és a ’20-as évekig folyamatosan jelen voltak a magyar bélyegek világában.

1871. Hírlapbélyeg

A századfordulótól rohamosan növekedni kezdett a nyomtatott sajtó – elsősorban a napilapok példányszáma, és ezzel együtt az ezek kézbesítéséhez kapcsolódó terjesztési feladat. A nagyobb postahivatalok külön hírlap kézbesítőket alkalmaztak, és a kézbesítési díj beszedésére egy speciális bélyeg és folyamat is született.

Az újságbélyegek az postakürtös bélyegképet követően 1900-as évtől sárga színűek voltak majd 1920-tól kék illetve lila színben készültek. A mintegy ötven év alatt kibocsátott hírlapbélyegek teljes példányszáma elképesztő: több, mint 700 millió darab hírlapbélyeg készült és került felhasználásra. Az 1910-es 18 millós magyar népességre vetítve ez átlagosan 37 darab újságot jelent húsz év alatt, tehát évente közel két darabot.

Óriási példányszámról beszélünk, miközben vajmi kevés hírlapbélyeg maradt meg a címszalagra felragasztott állapotban – legtöbbjüket egyszerűen kidobták, vagy legfeljebb egy-egy lelkes bélyegyűjtő leáztatta. De mivel az újságbélyegek tömegbélyegek voltak – napi szinten ott voltak a kézbesített újságok címszalagjain – nem tűntek gyűjtésre érdemesnek – a kiolvasott újsággal együtt a tűzben végezték.

Ez az különös oka annak, hogy azok a legértékesebb újságbélyegek, melyek a címszalagra ragasztva maradtak meg, túlélve a tűzben vagy szemétben történő megsemmisülést.

Újságbélyeg, 1920.

Hogy pontosan megértsük a hírlapbélyegek használatát, tekintsük át az újságterjesztés korabeli folyamatát.

Az újságok kiadói az elkészült nyomdai termékeket az előfizetők részére megcímezték, hogy az célba érhessen. Az előfizető nevét és címét nem az újságra, hanem egy ún. címszalagra írták rá, általában írógéppel vagy nyomdailag, példányszámtól függően. Ezzel időt is értékes spóroltak, hiszen a címzalagokat még az újság kinyomtatása előtt, vagy alatt el lehetett készíteni az előfizetői lista alapján, így az elkészült sajtótermékek a címszalag ráragasztásával azonnal elindulhattak a terjesztési folyamatban.

Korabeli címszalag, melyet a kiadó készített, bérmentesített és és legtöbbször érvénytelenített.

A címszalagra maga a kiadó ragasztotta fel a hírlapbélyeget is, amit előzetetesen nagy tételben megvásárolt a Postától. Hogy ezzel is időt spóroljanak, a postabélyegzőt is a kiadók nyomták rá a bélyegekre, legtöbbször azt is előzetesen, hogy az elkészült újság azonnal elindulhasson az előfizetőkhöz. A lapkiadók ehhez saját bélyegzőiket használták, a marketing érdekében természetesen az újság címével ellátva. Ezt hívjuk előértéktelenítésnek.

Forrás: Magyar bélyege monográfiája

A posta logisztikai rendszere így csak a fizikai terjesztés feladatára koncentrált, minden egyéb folyamatban előzetesen megtörtént. Ez valóban egy LEAN gondolkodás és működés száz évvel ezelőtt, melynek eredményeként a hírlapkézbesítők biztosítani tudták, hogy a friss újság ott legyen a reggeli gőzölgő kávé mellett.

Hírlapbélyeg, 1920.
    Print       Email

Esetleg ezek is tetszenek...

Adolf Eichmann elfogása bélyeggyűjtők segítségével

Elolvasom a cikket →