Amikor először megláttam ezt az emléklapot, az első benyomásom az volt, hogy az emléklapon és díszbélyegzőn látható Liszt Ferenc ábrázolás bizony egy kicsit félrement. Figyelmesebben elolvasva a szöveget értettem meg, hogy az említett portrék Joachim Józsefet ábrázolják, aki ilyentén hasonlít Liszt Ferencre, leginkább hajviseletében. Valószínűleg a kor divatja volt mindkettőjükre hatással volt, illetve az Liszt Ferenc, mint Joachim akkorra már befutott dirigense is hatással lehetett Joachim hajkotonájának stílusára.
Ekkor merült fel bennem a kérdés, hogy tulajdonképpen ki is Joachim József? Ahogy sejteni lehet, ő is zenész, mégpedig a XIX. század leghíresebb hegedűművésze volt. Emellett zeneszerzéssel és karmesteri tevékenységgel teljesedett ki művészi pályája.
Talán kevesen tudják róla, hogy három évig Felix Mendelssohn tanítványa volt, és már 16 évesen a lipcsei zenei főiskola hegedűtanszékének tanára volt, ezt követően a berlini filharmonikusok karmestere, majd a berlini zeneakadémia alapító igazgatója volt, mely tisztségét 37 évig töltötte be.
Weimarban, az udvari zenekaában is hegedült, ahol Liszt Ferenc volt a karmesetere, így az emléklap tartalmilag is értelmezhető – nem csupán zenész-zenész alapon találkozott rajta a két művész.
Joachim József játékát gramofon felvételek is őrzik, ennek ellenére nagyszerű tehetségének és pályafutásának az emléke hazánban érdemtelenül a feledés homályába vész. Weimar-ban 1999. óta rendezik meg a róla elnevezett nemzetközi kamarazenei találkozót, emellett emlékét egy német bélyeg is őrzi.