Loading...
Itt vagy most:  Home  >  Bélyegvilág  >  Current Article

A szovjet autógyártás sztárjai

Szerző   /  2014-02-18  /  No Comments

    Print       Email

Folytatjuk az orosz tematikus sorozatunkat, ezúttal szovjet autó  témával. A szovjet bélyegeken gyakori téma az autó, ami az ipar fejlettségének és a lakosság jólétének egyik fontos indikátora. Az autóipar viszonylag gyenge fejlettségi szintjének vonalán a szovjet autós bélyegek inkább a múltra összpontosítanak. A veterán autós bélyegek száma jelentősen meghaladja a modern autókét, talán nem is véletlenül.

A személyautók mellett komoly téma a teherautóké, melyek gyártásában a Szovjetunió valóban élen járt, nemcsak mennyiségben, de strapabírásban és olykor technikában is.

Tegyünk egy sétát a szovjet autók közt a bélyegek segítségével, hisz manapság szinte csak találkozókon és bemutatókon találkozhatunk ezekkel a járművekkel

1936-ra készült el a hétszemélyes és nyolchengeres szovjet limuzin első prototípusait, ZISZ 101 néven. Alapjául egy Buick szolgált, de a karosszériát átalakították, igaz a sajtológépet és az első karosszériákat az amerikai Budd Company-nál rendelték meg. Ezekben a ZISZ-ekben olyan újításokat találunk, mint a vezetőt az utastértől elválasztó leereszthető fal, rádió, fűtés vagy éppen a termosztáttal ellátott vízhűtés. 1936. április 29-én Sztálin és legközelebbi környezete megtekintette az első két darabot (stílusosan egy vörös és egy fekete példányt), a vezér jóváhagyta a modelleket, s azt javasolta, hogy az autó emblémája egy csillaggal ellátott lobogó vörös zászló legyen, amit természetesen rögtön el is fogadtak.

Egy igazi klasszikus: ZISZ 101

Egy igazi klasszikus: ZISZ 101


Hamarosan megkezdődött a szériagyártás: 1937 és 1941 között 8752 darab készült el különféle változtatásokkal. Igaz, Sztálin még mindig a páncélozott Packardját használta, a ZISZ-101-et tették meg egységes kormányzati limuzinnak, aminek a gyártását a második világháború kezdetével állították csak le..

1940-ben mutatkozott be KIM-10-50. A kisautó a harmincas években megfogalmazott igényre született.

Az akkori állami vezetés egy olcsó, tömegméretekben gyártható, korszerű kiskocsit képzelt el. Az akkori úthálózat állapota miatt korlátozott terepjáró képességeket is megkívántak az autótól.

KIM 10

KIM 10

Az elkészült jármű megfelelt ezeknek az elgondolásoknak, azonban volt egy komoly hibája: kétajtós karosszériával készült. Természetesen ez a költségek csökkentését szolgálta, azonban a használati értéket is jelentősen befolyásolta. Pedig akkori mércével mérve valóban korszerű volt, sőt a nagy átlagnál picit többet is tudott.

Így például kívülről nyitható csomagtérrel rendelkezett, az összes kerék fékezhető volt, és két irányban ható hidraulikus lengéscsillapítóval látták el a futóművet. Az esőáramlású porlasztóval táplált 1172 köbcentis, 30 lóerős motor a teljesen megterhelt kisautót 90 km/h végsebességig gyorsíthatta, 9 literes átlagfogyasztás mellett.

A GAZ-67B olyan terepjáró gépjárműnek készült, amely mind személy, mind pedig könnyű felszerelés szállítására alkalmas. A típus gyártását – amelyre óriási befolyást gyakorolt a Szovjetuniónak a Lend-Lease szerződés keretén belül szép számban szállítói amerikai Bantan Jeep – 1943-ban kezdték el, és egyike volt az első szovjet gépjárműveknek, amelyekhez egy külföldi mintát lemásolva, mintegy visszafelé gondolkodva terveztek gyártó berendezéseket.

GAZ 67

GAZ 67 B


A GAZ-67B teljesítménye nem volt olyan jó, mint amerikai “elődjéé”, különösen a gyorsulása hagyott sok kívánnivalót maga után. Ennek ellenére, nagyon egyszerű, mondhatni primitív szerkezete semmit sem vont le a jármű erejéből, ami terepen igen jó mozgékonyságot eredményezett.

LAZ 697 turistabusz, gyönyörű formatervezés, enyhén barkaszos:

LAZ 679

LAZ 697

1958 nyarán mutatták be a 402-es típus továbbfejlesztett változatát a sikeres Moszkvics 407-est. Számos apró küllemi változáson, és egy lényeges műszaki beavatkozáson is átesett az új Moszkvics, ami nem más, mint egy új tervezésű felülszelepelt, alulvezérelt motor. Az új erőforrás 1358 ccm-re hízott és a 35 LE helyett 45 LE-s lett, és javítottak az anyagminőségeken több-kevesebb sikerrel, a korábbi gyakori szelepbeégések miatt. Így a kézikönyv már “csak” 60-70 ezer km-enként ír elő közép-nagyjavítást.

Moszkvics

Moszkvics 407

Az 1956 nyarán debütáló M21 jelű GAZ, ismertebb nevén Volga hamar népszerűvé vált. Majdnem feleannyiba került, mint elődje, így már nemcsak a vagyonosoknak, hanem a jómódúaknak is elérhetővé vált a nagyméretű gépkocsi. Minden tekintetben használhatóbbnak bizonyult, mint a Pobjeda; taxicélra mondhatni optimális volt, épp ezért külön taxi változatot is készítettek belőle M21 B jelzéssel. 

Volga

Volga

A látványosan modernebb felépítés mellett sokakat levett a lábáról a szarvast ábrázoló félkilós orrdísz, amely a típus védjegyévé vált. Mivel a 65 lóerő teljesítmény nem volt elegendő, a GAZ szakemberei még a gyártás korai szakaszában lecserélték az ósdi sv-motort egy 2445 köbcentis felülszelepelt szerkezetre, aminek eredményeképp a vezető már 70 lóerővel gazdálkodhatott. Egyes példányokba a kézi kapcsolású háromfokozatú helyett automatikus váltót szereltek.

 

Volga

GAZ 24 Volga

Volga Mongolia

A személyautók után következzen a nehézsúly:

GAZ 53

GAZ 53

KRAZ 256

KRAZ 256

MAZ 515

MAZ 515 – még manapság is látni belőle az utakon

MAZ 530

MAZ 530 – egy igazi nehézsúlyú

URAL 375D

URAL 375D

ZIL 133

ZIL 133 – Régen sokat láttunk belőle

A fehérorosz MAZ gyár teherautó palettája

A ma már fehérorosz MAZ gyár teherautó palettája

Végezetül tekintsük meg a szovjet versenyautó tervezők néhány koncepció autóját:

Khadi 7

Khadi 7

Khadi 10

Khadi 10

Khadi 113

Khadi 113

Khadi 133

Khadi 133

 

 

    Print       Email

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Esetleg ezek is tetszenek...

Újabb Star Wars bélyegek

Elolvasom a cikket →